- Héé... cicus. Mennyiért jössz el velem? – kérdezte egy férfi miközben a fenekemet simogatta.
- Nem látja, hogy nem érek rá? – kérdeztem vissza, majd levettem a fenekemről a kezét.
- Te azért vagy itt, hogy kielégítsd a kuncsaftjaidat. – mondta, majd megfogta a kezemet, és rángatni kezdett.
- Hagyjon békén! – próbáltam volna kihúzni a kezemet szorításából. – Hallja? Eressze el a kezemet!
- Hagyja békén! – hallottam meg egy ismerős hangot.
- Várja a sorodra. – válaszolt a férfi.
- Ha még élni akar, akkor eressze el, és takarodjon innen! – mondta Siwon egyre idegesebben. Még sose láttam ilyennek, és nem is akarom többet.
- Jó, jó. Én nem akarok balhét. – mondta a férfi, majd elengedett.
- Minden rendben van? – húzott magához Siwon.
- Igen. – bólogattam. Siwon adott egy puszit a homlokomra, majd megölelt.
- Mi a fene történt? Hwanie! Nem megmondtam neked, hogy viselkedj a kuncsaftokkal? – kérdezte a főnök.
- Igen, tudom. Nagyon sajnálom! – hajoltam meg bocsánatkérően.
- Mr. Cho jöjjön velem egy pillanatra. – mondta Siwon.
- Mondja. – mondta a főnök. Siwon felém fordult, majd magához ölelt.
- Menj öltözni. – mondta.
- Nem viheti el csak úgy. – mondta a főnök.
- Nem kell fizetnie a mai napját. – mondta Siwon. – Elviszem, és kész. Menj öltözni Soa!
- De... – kezdtem.
- Hwanie.... Hol van Yuki, és Junie? – kérdezte a főnök.
- Kuncsaft. – mondtam.
- Szuper! Legalább tudunk beszélni egy kicsit. – mondta.
- Felőlem. – mondtam.
- Miért kerülöd Siwont? – kérdezte.
- Azért mert ő csak egy kuncsaft. – mondtam.
- De ő nem olyan kuncsaft. Ha kér valamit azt meg kell csinálnunk. – mondta. –Holnap Yuki, Junie, és te elmentek egy szórakozóhelyre. Csak annyi feladatotok lesz, hogy minél több emberrel flörtöljetek, és minél több pasival feküdjetek le, hogy jöjjön nekünk is egy kis bevétel. Neked viszont a DJ-vel kell flörtölnöd.
- Jó, majd megmondom a lányoknak is. – mondtam, és ott hagytam. A csajok nem soká végeztek is.
- Nem értem mi a bajod van Siwonnal. – mondta Yuki.
- Szerintem nagyon jó pasi az ágyban pedig ajaj... – mondta Junie.
- Szerintem is nagyon jó. Egyébként nincsen vele semmi bajom. Csak nem akarok vele beszélni. – mondtam. – Egyébként mi a szent szar történt hármótokkal két, és fél óra alatt?
- Lefeküdtünk után pedig beszélgettünk. – mondta Junie.
- Gondolom én voltam a téma. – mondtam mire Yuki, és Junie összenéztek.
- Talált. – mondta Junie.
- Siwon nagyon szeret. Rosszul esik neki, hogy nem veszed fel a telefont, és nem tud elérni. – mondta Yuki.
- Jó. Engem most nem érdekel Siwon. Holnap egy szórakozóhelyre megyünk dolgozni. – mondtam, majd elmentem.
Odasétáltam a bárpulthoz, majd kértem egy erős italt.
Reggel amikor megnéztem a telefonomat láttam, hogy este Siwon huszonkétszer hívott.
*1 hónappal később*
Siwon minden nap hívott. Viszont én mindig kinyomtam. Nem akartam vele beszélni. Egynap amikor dolgozni voltam megjelent Siwon.
- Csajok rejtsetek el! – mondtam amint megpillantottam Siwont.
- Sziasztok! Soa dolgozik ma este? – hallottam meg Siwon irtózatosan szexi hangját.
- Öö... – kezdte Junie.
- Szia Yuki vagyok. Soat senki sem látta már vagy egy hónapja. – mondta.
- Hát persze. Lányok őszintén! Hol van Soa? – kérdezte újra.
- Nem tudjuk, nincs itt. – mondta Junie.
- Már a házánál is voltam, és ott se volt. Itt kell lennie. Megyek megkérdem a főnököt. – mondta.
- Héé... Itt van Soa! – mondta Yuki.
- Hol? – kérdezte.
- Kuncsaftja van. – mondta Yuki.
- Akkor megvárom. – mondta.
- Inkább gyere velem. – mondta Junie. – Vagyok olyan jó, mint Soa.
- Megyek én is. Hármasban élvezetesebb. – mondta Yuki.
Pár perc múlva el is mentek. Én kibújtam az asztal alól, és megkönnyebülve sóhajtottam egyet.
- De biztos minden rendben van? – kérdezte újra.
- Csak van egy kuncsaftom. – mondtam.
- Túl erőszakos volt veled? – kérdezte aggódva.
- Nem pont ellenkezőleg. Túl jó volt. – mondtam.
- Akkor mi a baj van? – kérdezte.
- Semmi. Annyira nem lényeg. – mondtam, majd indulni készültem, de Joon megfogta a kezemet.
- Szerelmes lettél? – kérdezte.
- Szerintem igen. – mondtam lehajtott fejjel.
- Nem szabad, hogy megtudja a főnök. – mondta
- Tudom... – mondtam.
- Ne aggódj én nem mondom el. – mosolygott.
- Köszönöm. – öleltem magamhoz.
- Szívesen. – dünnyögte nyakamba.
Arcára néztem, majd gyönyörű szemeire. Joon elkezdett közeledni, átkaroltam a nyakát, majd adtam egy puszit az arcára. Végül egy szenvedélyes csók lett belőle. Joon nagyon jó srác. Magas, izmos, jó képű. Hamarabb mondanám el róla, hogy egy Idol, mint, hogy egy biztonsági őr.
- Most mennem kell. – mondtam.
- Jó, menj csak nyugodtan. – mondta.
Haza siettem, majd elmentem zuhanyozni aztán aludni.
- Soa...? – hallottam.
A hang nagyon ismerős volt. Amikor rájöttem miért is annyira ismerős még a vér is megfagyott bennem. Lassan megfordultam, majd az illetőre néztem.
- Siwon... Hát te? – kérdeztem.
- Ezt ... én is kérdezhetném. Mit keresel itt? Megígérted, hogy nem jössz ide este. – mondta.
Megfogtam Siwon kezét, majd kimentünk a hátsó kijárathoz.
- Siwon! Szükségem van a pénzre, nem csak nekem hanem a szüleimnek is. Ők csak rám számíthatnak. Szegények nem tudnak mit csinálni én pedig minél hamarabb el akarom kezdeni az egyetemet. Remélem meg tudsz érteni. – mondtam, majd kinyitottam az ajtót, hogy visszamegyek, de Siwon megfogta a kezemet.
- Soa... kérlek ne hagy itt. – mondta. – Én szeretlek. Megértelek, és tudom, hogy mindenkinek jót akarsz, de ezzel a munkával kínzod magad. Elviselni az összes pasast. Inkább segítek neked. Fizetem a egyetemet csak ne dolgozz itt. Kérlek!
- Ez nem ilyen könnyű Siwon. – mondtam, majd visszamentem. A csajokat kerestem, de ők sehol sem voltak. Biztos kuncsaftjuk akadt. Besiettem az öltözőbe. Oda nem tud bejönni Siwon.
- Hwanie... Minden rendben van? –lépett be Joon az aranyos kis biztonsági őr.
- Persze. – mosolyogtam, majd felálltam.
- Ma este is nagyon szép vagy. – bókolt.
- Köszönöm. – mosolyogtam.
 |
| A hálószobánk Siwonnal |
- Na jó menj! – mosolyogtam.
- Soa... nem akarlak itt hagyni.
- De menj. Pihenned kell. – mosolyogtam.
- Na jó. De ígérd meg, hogy nem mész dolgozni.
- Jó. – mondtam halkan.
- Most megyek. Szeretlek, Soa! – csókolt meg.
- Én is szeretlek, Siwon! – mondtam.
Megvártam amíg Siwon kocsiba, szál majd elmegy. Halkan bementem a házba, majd beosontam a szobámba. Anyáék már aludtak. Gyorsan átöltöztem, majd elindultam dolgozni. Amikor odaértem a csajok egyből faggatni kezdtek.
- Na mi volt? – kérdezték.
- Semmi. Elmentünk a Jeju-szigetre, ott volt egy háza, és odavitt.
- Nem volt jó? – kérdezte Junie.
- Azt nem mondtam. Egyébként nagyon jó volt.
- Akkor mi van? Olyan búval baszott vagy. – mondta Yuki.
- Jó volt mert legalább nem voltam itt. Viszont rossz volt mert tegnap egy kicsit összekaptunk. Vagyis én fújtam fel a dolgot, de nem lényeges. Kibékültünk, szeretkeztünk, elmentünk úszni, majd megint összekaptunk, de este alvás előtt ki is békültünk. Vagyis ő úszott én csak kapaszkodtam. – mosolyogtam.
- Na akkor csak jó volt. – böktek oldalba.
- Csss... Nem baj. Én sajnálom az egészet. Olyan dolgokat vágtam a fejedhez amit konkrétan nem is tudok. – mondtam ,majd odabújtam hozzá.
- Jeszusom, Soa! Rajtad csak egy melltartó van meg egy bugyi? – kérdezte.
- Igen. – mondtam.
Siwon felült, majd levette magáról a felsőjét. Felhúzott magához, majd rám adta a felsőjét.
- Tessék! Így már jobb, nem igaz?
- Igen. Te már jól felmelegítetted a felsőt. – mosolyogtam.
- Gyere már ide! – ölelt magához.
- Holnap mikor indulunk? – kérdeztem.
- Úgy dél körül. – mondta.
- Akkor aludjunk. – mondtam.
Visszadőltünk az ágyba, majd hamar el is aludtunk.
Másnap amikor felkeltünk már dél volt. Siwonnal csináltunk valami ebédet. Megkajáltunk, majd egyből el is indultunk.
Este 6-7 órára pedig haza is értünk. Siwon haza vitt majd elkísért a házig. A bejárati ajtó előtt megálltunk. Siwon a jobb kezét a falnak támasztotta, a bal keze pedig a derekamon pihent. Odahajolt hozzám, majd megcsókolt. Halkan felnyögött mikor a kezem becsusszant felsője alá.
- Ohh Soa! – dünnyögte.
- Menj haza. Legközelebb, majd a tied leszek. – suttogtam.
- Remélem is. – mosolygott.
- Köszönöm. Mi lenne velem nélküled.? – fogta meg a kezem.
- Ugyan úgy élnél. – mondtam.
- Nem. Te nagyon rendes vagy velem. – mondta.
- Ha más csaj lenne itt veled ő is rendes lenne. – mondtam majd felálltam mellőle.
- Ezt most, hogy érted? – kérdezte értetlenül.
- Tökéletes pasi vagy. A nők csak álmodnak egy olyan pasiról, mint te. Neked csak egy füttyentés, és már sorban állnak a csajok az ágyadnál. – csúszott ki a számon.
- Te most azt hiszed, hogy én minden csajjal kavarok? – kérdezte idegesen.
- Nem hiszem, hanem tudom. – mondtam, majd bementem a fürdőbe, és öltözni kezdtem.
Még hallottam, hogy Siwon a szobában dühöng, de nem érdekelt. Tudnia kellett az igazságot, hogy mit is gondolok róla. Amikor kimentem Siwon már fel volt öltözve. Pár perc múlva már el is indultunk.
Amikor hazaértünk Siwon a konyhába ment én pedig a hálószobába. Elmentem zuhanyozni, majd amikor kész lettem befeküdtem az ágyba. Nem sok idő múlva Siwon bejött a szobába, majd elment zuhanyozni. Amikor kész lett befeküdt mellém az ágyba.
- Sajnálom Soa! Nem akartam, hogy ez legyen. Nem is kellett volna reagálnom arra amit mondtál. – mondta. – Csak veled vagyok ilyen. Egyébként olyan vagyok, mint a többi pénzes pasi. Bunkó, önfejű, és apuci meg anyuci kedvence.
Siwon vizes kezei közé fogta arcomat majd hosszan, és szenvedélyesen megcsókolt. Végül egyre hevesebben csókolta ajkaimat. A kezem testére vándorolt, majd partnerem lefektetett a kis kőre. Rám mászott, majd ajkai nyakamat kezdték el kényeztetni.
- Mi lenne ha visszamennénk a hajóra? – kérdezte izgatottan.
- Menjünk inkább haza. Ott pedig majd folytatod az úszkálást a medencében. – mondtam.
- Csak ha te is velem leszel. – mosolygott.
- Jó. – mosolyodtam el.
Siwon visszaúszott a hajóhoz. Felszálltunk rá, majd magunkra csavartunk egy törölközőt. Én levettem a vizes fürdőruhámat, majd kitettem a napra száradni.
- Soa... – hallottam meg Siwon hangját.
- Mi az? – kérdeztem, majd bementem a szobába, és láttam, hogy Siwon az ágyon ül. – Mit csináltál?
- Csak az ujjam. – mutatta.
Egy nagy seb volt rajta. Elővettem a kötszeres ládát, majd leültem Siwon mellé az ágyra.
- Mit csináltál? – kérdeztem miközben lekezeltem a sérülését.
- Odacsuktam az ajtóval. – hajtotta le a fejét. – Olyan szerencsétlen vagyok...
- Nem vagy szerencsétlen. Csak egy kicsit ügyetlen. – mondtam mosolyogva. – Kész is!
