A hang nagyon ismerős volt. Amikor rájöttem miért is annyira ismerős még a vér is megfagyott bennem. Lassan megfordultam, majd az illetőre néztem.
- Siwon... Hát te? – kérdeztem.
- Ezt ... én is kérdezhetném. Mit keresel itt? Megígérted, hogy nem jössz ide este. – mondta.
Megfogtam Siwon kezét, majd kimentünk a hátsó kijárathoz.
- Siwon! Szükségem van a pénzre, nem csak nekem hanem a szüleimnek is. Ők csak rám számíthatnak. Szegények nem tudnak mit csinálni én pedig minél hamarabb el akarom kezdeni az egyetemet. Remélem meg tudsz érteni. – mondtam, majd kinyitottam az ajtót, hogy visszamegyek, de Siwon megfogta a kezemet.
- Soa... kérlek ne hagy itt. – mondta. – Én szeretlek. Megértelek, és tudom, hogy mindenkinek jót akarsz, de ezzel a munkával kínzod magad. Elviselni az összes pasast. Inkább segítek neked. Fizetem a egyetemet csak ne dolgozz itt. Kérlek!
- Ez nem ilyen könnyű Siwon. – mondtam, majd visszamentem. A csajokat kerestem, de ők sehol sem voltak. Biztos kuncsaftjuk akadt. Besiettem az öltözőbe. Oda nem tud bejönni Siwon.
- Hwanie... Minden rendben van? –lépett be Joon az aranyos kis biztonsági őr.
- Persze. – mosolyogtam, majd felálltam.
- Ma este is nagyon szép vagy. – bókolt.
- Köszönöm. – mosolyogtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése