30. fejezet

-Semmi de. Kérlek gyere velem! –kérlelt. Sóhajtottam majd elmentem öltözni. Kész lettem majd kimentem. Siwon megfogta a kezemet majd elindultunk a parkoló felé. –Ülj be!
-Köszönöm. –mondtam lehajtott fejjel amint Siwon is beült a kocsiba.
-Miért nem vetted fel a telefont? –kért számon miközben elindultunk.
-Bocsánat. –kezdtem el könnyezni.
-Héé.... –állt félre Siwon a kocsival. –Nekem ne, hogy elkezdj sírni.
-Vigyél haza.... kérlek! –szipogtam.
-Soa.... kérlek mondd el! Bennem megbízhatsz! –tette kezét a combomra.
-Siwon ne.... –nyöszörögtem.
-Hozzám viszlek. –mondta.
-Mi? Ne.... Inkább haza vigyél. –mondta.
-Miért? –kérdezte.
-Így nem jelenhetek meg a szüleid előtt. –mondtam.
-Úgy is aludni fognak. –mosolygott. Elindultunk én pedig 10 perccel később el is aludtam. Egyszer csak arra keltem, hogy valaki ébreszget. Amikor felkeltem egy ismerős helyen találtam magam.
-Siwon? –kezdtem el keresni magam mellett.
-Soa! –húzott fel Siwon.
-Mondtam, hogy vigyél haza. Én nem maradhatok itt. –mondtam.
-De itt maradsz! Szeretném veled tölteni az estét, már amennyi még hátra van. –mosolyodott el.
-A ruhám.... ha a szüleid meglátnak így.... –kezdtem.
-Gondoskodtam erről. Amíg aludtál elmentem egy boltba és vettem ruhát, cipőt és fehérneműt. –mondta.
-Siwon nagyon kedves vagy, de én ezt nem fogadhatom el. Én csak egy csaj vagyok. –mondtam. –Túl sok mindent veszel nekem én pedig nem tudom, hogy fizessem vissza neked.
-Nekem csak annyi kell, hogy veled lehessek. –mondta. –Gyere menjünk zuhanyozni!
-Most inkább jobb szeretnék egyedül zuhanyozni. Persze ha nem gond. –mondtam.
-Nem baj. Menj csak. Én addig leuhanyzok a másik fürdőben. –mondta.