10. fejezet

Bementem a szobámba majd megfogtam egy kék táskát. Eltettem még egy száj fényt, egy szem ceruzát, egy alapozót és egy pirosítót. Aztán kimentem.
-Mehetünk? –kérdezte Siwon.
-Aha. –mondtam.
-Nem is eszel? –kérdezte anya.
-Tegyétek el holnapra és akkor lesz mit ennetek. –mondtam. Eszembe jutott, hogy Siwontól kaptam pénzt. Elővettem a zsebemből majd apa kezébe nyomtam. –Ez elég lesz amíg nem leszek itthon. Talán még marad is.
-Honnan szetted ezt a sok pénzt? –kérdezte apa.
-Siwontól kaptam. –mondtam.
-Ön nagyon rendes fiatal ember. –mondta anya.
-Menjünk! –mondtam. Odamentem anyához és apához majd megöleltem őket aztán kimentünk a házból. Beszálltunk a kocsiba majd elmentünk egy boltba ruhákat venni. Útközben Siwon megfogta a kezemet. Egy kicsit váratlanul ért de hagytam. Olyan jó volt az érintése. Megnyugodtam tőle. Ránéztem majd elmosolyodtam.
-Tehát ezért árulod a tested. –szólalt meg ezzel megtörve vagy egy fél órás csendet.
-Igen. –mondtam. Siwon megállt a piros lámpánál.
-Sajnálom. –mondta.
-Nem kell. Nem akarom, hogy sajnálj. Nem kellett volna bejönnöd a házba. –mondtam és már a sírás kerülgetett.
-Miért? –kérdezte.
-Nem akartam, hogy akárki is lássa milyen körülmények között élek. –mondtam már-már sírva.