-Szeretlek Siwon! –markoltam mellizmába.
-Nekem mennem kell! –mondta.
-Ne.... Kérlek maradj! –mondtam.
-De ebédet kell főzni. –mondta.
-Nem éhesek a srácok. –húztam magamhoz.
-Honnan tudod? –kérdezte mosolyogva.
-Mert tudom. –mosolyogtam.
-De azért kérdezzük meg. –mosolygott.
-Jó. –mondtam. Kimentünk a szobából és megkérdeztük a srácokat. Mindketten éhesek voltak. Siwon vagyis én főztem nekik. Amikor kész lett megterítettünk. Siwon a pultnak támaszkodott én pedig töltöttem magamnak egy pohár narancs levet. Megittam majd a mellettem állóra néztem. Siwon megfogta a jobb kezemet és magához húzott majd megcsókolt.
-Mi lenne ha bemennénk a szobába? –kérdezte mosolyogva.
-Nem is tudom.... –hezitáltam.
-Kérlek.... Előbb a szobában úgy felizgultam. –dünnyögte.
-Miért szerinted én nem? –kérdeztem majd a kezem nadrágába vándorolt. Egy hangos nyögést fogott vissza. Ezen egy kicsit elnevettem magam.
-Gyere velem te nő! –mondta majd megfogta a kezemet és besiettünk a szobába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése